Viszont nem túl sűrűn használtam még ilyenre az erőmet, illetve nem is nagyon használhatom. Nem tudom hogy direkt e, de nem tágít a két fekvő srác közeléből. Így Loi és Tenshi sem jut hozzájuk.
- Látom mind a hatan megvagytok. - szólal meg a hajsza közben. Nem tudom hogy nekünk most rossz e az, hogy tudja. - Akkor a terv kezdetét is veheti.
- Mi van? Milyen terv? - kérdezek vissza.
- Majd meglátjátok.
A nagy gondolkozásom közben, csak pillanatokkal később veszem észre, hogy a srác Shou felé vette az irányt.
- Azt nem hagyom! - ordítok rá, és követni próbálom, de hirtelen megtorpanok. - Mi a...?
A fejem irtózatosan kezd el fájni, és érzem, hogy lassan az ájulás szélére kerülök. Mi ez? A férfira nézek, aki csakugyan megállt, majd Shou-ra, aki félig nyitott szemmel mered rám. Mintha meg lenne rémülve. De a többieken nem látom ugyanezt. Öcsém mond valamit, de nem hallom mit mond. Valami olyasmit olvasok le a szájáról hogy: "Ana, ne csináld". Mit ne csináljak? Ne forrjon fel bennem a víz, miközben az öcsémet a földön látom, egy olyasvalaki lába előtt, akiről úgy tudtam meg, hogy nem a legjobbat akarja nekünk? Vagy talán az idegesség most tényleg nem a legjobb mód, hogy megoldjak egy ilyen helyzetet. Le kell nyugodnom.
Érzem ahogy a elmúlik a szédülés, és a fejemben hirtelen feltörő fájdalom enyhülni kezd. Közben nem tudok figyelni a környezetemre. Csak akkor eszmélek fel, amikor egy fénylő kör alakú valami elszáguld mellettem, valami hihetetlen sebességgel.
- Nem nagyon értem, hogy mi folyik itt, de annyit én is le tudtam szűrni, hogy amit te művelsz, az nekünk nem igazán használhat. Jobban örülnénk ha elmondanád mit értesz az alatt a terv alatt, persze csak ha nem akarod darabokban végezni. - Tenshi fenyegetően felemeli az enyhén fénylő valamit, ami pont úgy néz ki, mint ami egy pillanattal ezelőtt elszáguldott mellettem.
Látom hogy a srác elmozdult a helyéről, így út nyílt Loi és Andris számára, hogy kiszedjék a fiúkat. Ők végig erre vártak, és rohannak is.
- Woah, mi ez a tekintet? Ne aggódjatok, majd megtudjátok a terv részleteit, hiszen ti is benne vagytok. De arra még várnotok kell.
- Na ne szórakozz velem! - ordít vissza Tenshi, és már dobja is a másik karikát, ami sajna nem talál célba, hiszen a srác hirtelen eltűnik abban a lyukban, amiben -gondolom- érkezett.
A kis tisztásra csend telepszik. Én Shou-hoz rohanok, aki végig a tekintetével követ. Lorie, Ichi-t célozza meg.
- Jól vagy? Megsérültél? - aggodalmasan vizsgálom meg. Nem tudnám megbocsátani magamnak, ha megsérülne.
- Persze, semmi gond. Csak egy kis karcolás, gyorsan begyógyul.
Amint sikerül megbizonyosodnom arról, hogy tényleg nem esett komolyabb baja, Tenshi-re nézek. Döbbenten veszem észre a pöttyöket a vállán, és a csíkokat az arcán. Az eldobott karikák pedig egy kis kézmozdulatára visszatérnek hozzá. Ő észreveszi hogy figyelem, és mosolyogva tünteti el azokat. Ezzel együtt eltűnnek a pöttyök és a csíkok is.
- Ez meg mi volt? - kérdezi Lorie.
- A második képesség amiről beszéltem. Úgy tűnik mikor használom, akkor jelek jelennek meg rajtam, és előtudom hívni a glóriákat.
Igen, glória. Tudtam én. Viszont hirtelen elkezd csörögni a Colt-tól kapott telefon. Először csak némán figyelem a telefon kijelzőjét, majd felveszem.
- Tudják, igaz? - kérdezi aggódó hangszínnel. De ő vajon honnan tud róla?
- Csak nem te is hozzájuk tartozol? - kérdezem vissza.
- Tudod, ebben a világban gyorsan terjednek a hírek.
- Ha ennyire terjednek ezek a bizonyos hírek, akkor nyugodtan eljöhetnél, és megoszthatnád velünk amit tudsz.
Pár másodpercbe sem telik, és az egyik fa mögül elő is bukkan. Tágra nyílt szemekkel nyomom ki a telefont, hiszen ha eredetileg is itt lett volna a közelben, akkor biztos hogy észre vettük volna.
- Akkor is eljöttem volna, ha nem mondod.
- Igazán "megbízható"-nak tűnő férfi segít minket. - szólal meg Andris.
- Hé öregúr, ha megkérhetem, el tudja magyarázni a dolgokat egyszerűen? - kérdezi Loi, egy kicsi gúnyolódással hangjában.
- Nem vagyok öreg, még csak most vagyok a harmincas éveim elején. - mint egy gyerek. Besértődött fejjel közelít felénk.
- Remélem nem vezet félre minket, és elmondja nekünk az igazságot... erről. - mondja Tensh, miközben előhívja a ritkaságát.
- Először is kezdem a múlttal. Egyszer régen, a másik világban élt egy varázsló, akit Meron-nak hívtak. Ő volt az egyetlen aki képes volt a mágia használatára. De ne értsétek félre, nem olyan volt mint egy könyv, vagy egy film béli remete. Volt családja, háza, munkája, ami persze a varázslás volt, méghozzá nem más, mint a király oldalán, mint a világ egyetlen mágusa. Viszont a testvére meghalt, és hátrahagyta fiát, Torit, aki így is édesanya nélkül nevelkedett. Meron volt az utolsó élő rokona, így ő fogadta be és nevelte, mint segédjét. Tori viszont nagyon féltékeny volt a nagybátyára, aki nem csak hogy a leghíresebb volt a világban, de mindenki szerette, és mondhatni ő volt a második király. Féltékeny volt az erejére, és meg akarta szerezni. Tori akart lenni a világ új ura, akinek mindenki fejet hajt Egy egész csapatott szedett össze ezekből az erőre éhes emberekből, és fellázadt. Megtörték a király hatalmát, és az országot pusztítani kezdték. Meron nem hagyta, hogy unokaöccse továbbra is ámokfutását végezze, így a király megmaradt hű katonáival rajtaütöttek, amikor is egy ártatlan falut fosztottak ki. Meron elzárta unokaöccsét egy sötét kristályba, de azzal nem számolt, hogy Tori már nem csak egy erőtlen srác volt, akinek ok nélkül engedelmeskednek az emberek. Akkora erőre tett szert, ami a varázslóéval vetekedett. Ennek hála Meron olyan sérüléssel távozott, ami lassú halált okoz. Az utolsó pillanataiban nagy döntést hozott, és az erejéből megajándékozott hat gyermeket -három lányt, és három fiút- akiknek azt a feladatot szánta, hogy rendet teremtsenek a világban.Viszont egy valamire nem számított. Amint elhagyta az élők világát, az ereje nem vált a semmiéve vele együtt, hanem szétterjedt a világban. Igaz, hogy nagy ereje volt, de a világban sokan élnek, így senki nem kapott hatalmas képességet, kivéve a hat gyermeket, akik így két erővel rendelkeztek.
Hosszú történet, de igazán élvezetes. Valahogy át tudom érezni Tori helyzetét. Így nem tűnik olyan srácnak, aki sok baráttal büszkélkedhetett, és látva a nagybátyját, hogy neki milyen élete van, biztos sok volt a lelkének.
- Eddig szép és világos, de hogy kapcsolódik ez hozzánk? - értetlenkedik Lorie.
- És mi van ha kiderül, hogy közülünk csak én és Tenshi vagyunk képesek a második erőre? - kérdezi Andris. - Akkor nekünk kéne megkeresni az igazi "kiválasztottakat"?
Úgy tűnik végleges lesz, hogy ezt a szót fogjuk használni.
- A kis kék tincses lánynak a kérdésére válaszolva: most meg is mondom. Szóval, ez a hat ember, mindig egykorú volt, persze az idő múlásával felborult ez a rend, mint ahogy rajtatok is látszódik. Meg persze közel is laktak egymáshoz, így könnyen megtalálták egymást. Viszont az előttetek lévő generációnál valami történt. Vagy rájöttek valamire, vagy csak megunták ezt a védelmezősdi dolgot, de elhagyták a világukat, és ide jöttek, de csak is ők, és ti azoknak vagytok a gyermekeik. Így belőletek, csak is hat lehet. Szóval ha két kiválasztottnak lesz 2 közös gyerekük, akkor a maradék négynek összesen csak 4 gyereke lehet.
- Akkor, ha az egyik, egy olyan embertől kap mondjuk ikreket, akinek semmi köze a mágia világához, akkor a maradék 5 emberre jut 4 gyerek, így az egyiknek már biztos hogy nem lehet gyereke. - Ez Tensh-től egy hangos gondolkozásnak tűnik.
- De köztünk csak Shou és Anate ikrek. - mondja Ichibei.
- De várjunk, teljesen eltértünk a kezdeti témától nem? - kérdezem.
- Igazad van. Na mindegy is. A lényeg az, hogy ebben a világban lehetetlen hogy rajtatok kívül más erő használó legyen, mivel ide az eljutás elég körülményes, és csak a hat kiválasztott képes ilyesmire, a nyilvános feljegyzések szerint.
- Akkor te hogyan kerültél ide?
- Ezzel együtt válaszolhatok a vöröske kérdésére is. Én is képes vagyok használni a második erőt. Mivel Meron a hat kiválasztottnak nem egy teljesen tőlük eltérő erőt adott nekik, hanem a legnehezebben megszerezhető erő azonnali megszerzésének képességét. Mondjuk a te elődödnek -mutat Tenshire- nem ugyan az volt a második ereje mint neked. Ennek az erőnek az elsajátítása az érzelmeinken alapszik, ti pedig már születésetektől kezdve tudjátok használni. A másik világban is nagyon kevesen tudják használni. Az összes ilyen embert a kormány számon tartja. Nem nehéz, hiszen nagyon kevesen vannak.
- Tőlem is egy kérdés. - jelentkezik Shou. - Értem a háborús dolgot... egy picit, de miért kellet hogy mond a hatan együtt legyünk?
- Mert vissza kell mennetek abba a világba, ahova eredetileg tartoztok. Mióta a szüleitek elhagyták a világunkat, a bűnözés erőteljesebben felütötte a fejét, és ti arra lettetek kiválasztva, hogy véget vessetek ezeknek.
- És ha nem akarom? - kérdezem. A többiek meglepődötten néznek rám. - Gondolom nem véletlen hogy a szüleink elmentek onnan.
- Akkor veled fogják kezdeni.
- Kik? Mit?
- A szervezet, amiről beszéltem neked. Ha szétváltok, egyesével vadásznak le benneteket, mint ahogy az előbb majdnem megtörtént.
A beszélgetés hosszabb ideig tartott, mint amit el tudtunk képzelni. De sok mindent megtudtunk. Viszont az, hogy most egészen addig együtt kell lennünk, amíg a szervezetnek vége nincs, eléggé zavaró lesz.
- Nekem most már mennem kell, de ne aggódjatok, még találkozunk.
- Igen tudjuk, hogy elvigyél minket abba a másik világba. - forgatom gúnyosan a szememet.
Búcsúzásként még ránk mosolyog egyet, és eltűnik a mögött a fa mögött, ahol előjött.
- Szóval együtt kell maradnunk. - mindenki elgondolkozva mered maga elé.
- Uh-uh, kéne egy hely ahol közösen lakhatnánk. Olyan lenne mint egy egyetemista kislakás. - Veti fel az ötletet Lorie.
- Nekünk van egy nagy házunk, és csak mi ketten vagyunk ott. Szerintem ott elférnénk. - mondom.
A többiek bólogatnak, és egyszerre állunk föl, hogy elinduljunk a felkészülni a további történésekre.
Amint sikerül megbizonyosodnom arról, hogy tényleg nem esett komolyabb baja, Tenshi-re nézek. Döbbenten veszem észre a pöttyöket a vállán, és a csíkokat az arcán. Az eldobott karikák pedig egy kis kézmozdulatára visszatérnek hozzá. Ő észreveszi hogy figyelem, és mosolyogva tünteti el azokat. Ezzel együtt eltűnnek a pöttyök és a csíkok is.
- Ez meg mi volt? - kérdezi Lorie.
- A második képesség amiről beszéltem. Úgy tűnik mikor használom, akkor jelek jelennek meg rajtam, és előtudom hívni a glóriákat.
Igen, glória. Tudtam én. Viszont hirtelen elkezd csörögni a Colt-tól kapott telefon. Először csak némán figyelem a telefon kijelzőjét, majd felveszem.
- Tudják, igaz? - kérdezi aggódó hangszínnel. De ő vajon honnan tud róla?
- Csak nem te is hozzájuk tartozol? - kérdezem vissza.
- Tudod, ebben a világban gyorsan terjednek a hírek.
- Ha ennyire terjednek ezek a bizonyos hírek, akkor nyugodtan eljöhetnél, és megoszthatnád velünk amit tudsz.
Pár másodpercbe sem telik, és az egyik fa mögül elő is bukkan. Tágra nyílt szemekkel nyomom ki a telefont, hiszen ha eredetileg is itt lett volna a közelben, akkor biztos hogy észre vettük volna.
- Akkor is eljöttem volna, ha nem mondod.
- Igazán "megbízható"-nak tűnő férfi segít minket. - szólal meg Andris.
- Hé öregúr, ha megkérhetem, el tudja magyarázni a dolgokat egyszerűen? - kérdezi Loi, egy kicsi gúnyolódással hangjában.
- Nem vagyok öreg, még csak most vagyok a harmincas éveim elején. - mint egy gyerek. Besértődött fejjel közelít felénk.
- Remélem nem vezet félre minket, és elmondja nekünk az igazságot... erről. - mondja Tensh, miközben előhívja a ritkaságát.
- Először is kezdem a múlttal. Egyszer régen, a másik világban élt egy varázsló, akit Meron-nak hívtak. Ő volt az egyetlen aki képes volt a mágia használatára. De ne értsétek félre, nem olyan volt mint egy könyv, vagy egy film béli remete. Volt családja, háza, munkája, ami persze a varázslás volt, méghozzá nem más, mint a király oldalán, mint a világ egyetlen mágusa. Viszont a testvére meghalt, és hátrahagyta fiát, Torit, aki így is édesanya nélkül nevelkedett. Meron volt az utolsó élő rokona, így ő fogadta be és nevelte, mint segédjét. Tori viszont nagyon féltékeny volt a nagybátyára, aki nem csak hogy a leghíresebb volt a világban, de mindenki szerette, és mondhatni ő volt a második király. Féltékeny volt az erejére, és meg akarta szerezni. Tori akart lenni a világ új ura, akinek mindenki fejet hajt Egy egész csapatott szedett össze ezekből az erőre éhes emberekből, és fellázadt. Megtörték a király hatalmát, és az országot pusztítani kezdték. Meron nem hagyta, hogy unokaöccse továbbra is ámokfutását végezze, így a király megmaradt hű katonáival rajtaütöttek, amikor is egy ártatlan falut fosztottak ki. Meron elzárta unokaöccsét egy sötét kristályba, de azzal nem számolt, hogy Tori már nem csak egy erőtlen srác volt, akinek ok nélkül engedelmeskednek az emberek. Akkora erőre tett szert, ami a varázslóéval vetekedett. Ennek hála Meron olyan sérüléssel távozott, ami lassú halált okoz. Az utolsó pillanataiban nagy döntést hozott, és az erejéből megajándékozott hat gyermeket -három lányt, és három fiút- akiknek azt a feladatot szánta, hogy rendet teremtsenek a világban.Viszont egy valamire nem számított. Amint elhagyta az élők világát, az ereje nem vált a semmiéve vele együtt, hanem szétterjedt a világban. Igaz, hogy nagy ereje volt, de a világban sokan élnek, így senki nem kapott hatalmas képességet, kivéve a hat gyermeket, akik így két erővel rendelkeztek.
Hosszú történet, de igazán élvezetes. Valahogy át tudom érezni Tori helyzetét. Így nem tűnik olyan srácnak, aki sok baráttal büszkélkedhetett, és látva a nagybátyját, hogy neki milyen élete van, biztos sok volt a lelkének.
- Eddig szép és világos, de hogy kapcsolódik ez hozzánk? - értetlenkedik Lorie.
- És mi van ha kiderül, hogy közülünk csak én és Tenshi vagyunk képesek a második erőre? - kérdezi Andris. - Akkor nekünk kéne megkeresni az igazi "kiválasztottakat"?
Úgy tűnik végleges lesz, hogy ezt a szót fogjuk használni.
- A kis kék tincses lánynak a kérdésére válaszolva: most meg is mondom. Szóval, ez a hat ember, mindig egykorú volt, persze az idő múlásával felborult ez a rend, mint ahogy rajtatok is látszódik. Meg persze közel is laktak egymáshoz, így könnyen megtalálták egymást. Viszont az előttetek lévő generációnál valami történt. Vagy rájöttek valamire, vagy csak megunták ezt a védelmezősdi dolgot, de elhagyták a világukat, és ide jöttek, de csak is ők, és ti azoknak vagytok a gyermekeik. Így belőletek, csak is hat lehet. Szóval ha két kiválasztottnak lesz 2 közös gyerekük, akkor a maradék négynek összesen csak 4 gyereke lehet.
- Akkor, ha az egyik, egy olyan embertől kap mondjuk ikreket, akinek semmi köze a mágia világához, akkor a maradék 5 emberre jut 4 gyerek, így az egyiknek már biztos hogy nem lehet gyereke. - Ez Tensh-től egy hangos gondolkozásnak tűnik.
- De köztünk csak Shou és Anate ikrek. - mondja Ichibei.
- De várjunk, teljesen eltértünk a kezdeti témától nem? - kérdezem.
- Igazad van. Na mindegy is. A lényeg az, hogy ebben a világban lehetetlen hogy rajtatok kívül más erő használó legyen, mivel ide az eljutás elég körülményes, és csak a hat kiválasztott képes ilyesmire, a nyilvános feljegyzések szerint.
- Akkor te hogyan kerültél ide?
- Ezzel együtt válaszolhatok a vöröske kérdésére is. Én is képes vagyok használni a második erőt. Mivel Meron a hat kiválasztottnak nem egy teljesen tőlük eltérő erőt adott nekik, hanem a legnehezebben megszerezhető erő azonnali megszerzésének képességét. Mondjuk a te elődödnek -mutat Tenshire- nem ugyan az volt a második ereje mint neked. Ennek az erőnek az elsajátítása az érzelmeinken alapszik, ti pedig már születésetektől kezdve tudjátok használni. A másik világban is nagyon kevesen tudják használni. Az összes ilyen embert a kormány számon tartja. Nem nehéz, hiszen nagyon kevesen vannak.
- Tőlem is egy kérdés. - jelentkezik Shou. - Értem a háborús dolgot... egy picit, de miért kellet hogy mond a hatan együtt legyünk?
- Mert vissza kell mennetek abba a világba, ahova eredetileg tartoztok. Mióta a szüleitek elhagyták a világunkat, a bűnözés erőteljesebben felütötte a fejét, és ti arra lettetek kiválasztva, hogy véget vessetek ezeknek.
- És ha nem akarom? - kérdezem. A többiek meglepődötten néznek rám. - Gondolom nem véletlen hogy a szüleink elmentek onnan.
- Akkor veled fogják kezdeni.
- Kik? Mit?
- A szervezet, amiről beszéltem neked. Ha szétváltok, egyesével vadásznak le benneteket, mint ahogy az előbb majdnem megtörtént.
A beszélgetés hosszabb ideig tartott, mint amit el tudtunk képzelni. De sok mindent megtudtunk. Viszont az, hogy most egészen addig együtt kell lennünk, amíg a szervezetnek vége nincs, eléggé zavaró lesz.
- Nekem most már mennem kell, de ne aggódjatok, még találkozunk.
- Igen tudjuk, hogy elvigyél minket abba a másik világba. - forgatom gúnyosan a szememet.
Búcsúzásként még ránk mosolyog egyet, és eltűnik a mögött a fa mögött, ahol előjött.
- Szóval együtt kell maradnunk. - mindenki elgondolkozva mered maga elé.
- Uh-uh, kéne egy hely ahol közösen lakhatnánk. Olyan lenne mint egy egyetemista kislakás. - Veti fel az ötletet Lorie.
- Nekünk van egy nagy házunk, és csak mi ketten vagyunk ott. Szerintem ott elférnénk. - mondom.
A többiek bólogatnak, és egyszerre állunk föl, hogy elinduljunk a felkészülni a további történésekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése