5.fejezet

Loi úgy rohan be az ajtón, mint aki energiaitalt kevert a kávéval.
- Az emeleten vannak a hálószobák. Két egyszemélyes, és két kétszemélyes. Balra a konyha és az ebédlő, szemben a fürdőszoba és a vécé, a többit meg majd felfedezitek.
- Ichibei, miénk az egyik kétszemélyes szoba! - ordít le Lorie. Mikor került fel ő oda?
- Akkor mi külön szobában alszunk. - szól Tensh barátjához, de nem nagyon tűnik szomorúnak. Mintha neki ez megszokott lenne.
A többiek elkezdik bepakolni a cuccaikat az elkövetkező időkben használatos szobáikba. Amint befejezik, lejönnek a nappaliba, ahol egy nagy fotel köralakban ölel át egy kör alakú asztalt.
- Akkor már tudunk egy két dolgot, de feltűnt, hogy ti is pont ugyanennyit tudtok. - mondja Tenshi, miközben egy kikészített teásbögrét vesz le az asztalról. - De azért megkérdezném, van bármi ötletetek hogy mi lehet ez a szervezet?
- Sajnos erre sem tudjuk a választ. Amit akkor Colt mondott... csak annyit tudunk mi is. Egy szervezet, ami ritkaságokat gyűjt, de nem tudni milyen okból. - válaszolok.
- Akkor mostantól mindenki figyeljen. Nem mehettek egyedül sehova. - mondja Andris.
- És akkor ennyi? Lakunk egy házban hatan, és csoportosan járunk boltba, várva arra, hogy az öreg elvigyen minket a másik világba, amiről semmit sem tudunk? - értetlenkedik Loi.
- Valahogy úgy.
- Mi lenne ha közben fejlesztenénk a képességeinket. - veti fel az ötletet Shou.
Mindenki rá szegezi a tekintetét, majd egyszerre bólintunk rá az ötletre.
- Viszont, valami kéne ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk itt lakni addig, míg nem jön Colt. - mondom.
- Teljesen egyet értek. Mindenki beszéljen egy kicsit magáról... mármint ami az erejét illeti. - Tenshi megint gondolatolvasósdit játszik. Ő csak rám néz, és nagy mosollyal az arcára mutat. Oh tényleg. Az arcomon történő olvasás.
- Kezdjétek ti, hiszen ti lettetek elsőnek... hogy is mondjam... "felfedezve". - mondja Ichi ránk célozva.
Shou-val egymásra nézünk.
- Nincs túl sok minden amit mesélhetnék. Szeretem ezt a levegő erőt, és használni is tudom... már amennyire. Viszont ez a második erő... nem tudom hogy nekem mi lehet az. Gondolom ez alatt a fejlődés alatt majd ezt is sikerül kideríteni. - mondókámat tömören megfogalmaztam, mintha csak az érettségin lennék teljesen kikészülve.
- Én nehezen szoktam hozzá, még most se nagyon szeretem használni. De a ritkaságomat se ismerem, remélem valami használhatóbb mint.. ez.
- Mi? Pedig a láthatatlanság tök menő! - vág bele a szavába Lorie.
- Ha már itt tartunk. Loi, tudom hogy félsz az erődtől, de itt az idő, hogy végre megembereld magad. Nem félhetsz tőle örökké.
- Én... beszélni nem félek róla, de használni akkor sem fogom. - vágja rá ellenkezést nem tűrően. Szóval nála is a ritkaságtól függ minden.
- Akkor most én jövök. - mondja Andris. Ha sorrendben mennénk, nem ő jönne, de ha ennyire szeretné.- Nekem mind a két erőm hasznos. Tudok teleportálni, de csak meghatározott területen belül. A ritkaságom pedig hogy bárkit megtudok találni, ha akár már egyszer is láttam az arcát. Szóval ha eltévedtek ne aggódjatok... kivéve ha én is el vagyok tévedve.
Elég viccesre sikerült a befejezése.
- Ichi jegéhez képest az semmi. -vágja rá Lorie.
- Nem nagy dolog. Jég, fagyasztás, minden ami hideg. A második képességemet én sem ismerem, de remélem könnyen lehet vele nőket csábítani. - hogy nyomatékosítsa a mondatát, még kacsint is egyet felém és Tenshi felé, de amint észreveszi, hogy annyira érdekel minket, mint hogy a tenger sós, le is mond a későbbi "flörtölésekről".
- És már csak te maradtál Tensh. - mondom.
- Az angyal erőmet mindannyian láthattátok. Jelek, glória...
- Szárnyad  is van? - néz rá Lorie csillogó szemekkel.
- Van, csak akkor nem kellet használnom.
- De azt mondtad, hogy az a ritkaságod. Mi az normál erőd? - kérdezi Shou.
- Azt most még nem osztanám meg veletek. - még mindig nem bízik bennünk?- Nem mintha nem bíznék bennetek... - Kezd kiakasztani! - csak ez olyan dolog, amit lassan kell beadagolni.
- Rendben, meg is volt a kis beszélgetés. Ana, meg akarom nézni a kertet. Láttam egy kis tavat, mond hogy vannak benne cuki halak. - Lorie megint feltöltődik energiával.
- Persze vannak. Menj, és nézz szét kint is. - nem csak ő áll fel, hanem mindenki más is rajtam kívül, és tolakodnak is ki a kertre vezető ajtón. Vagyis majdnem mindenki. Tensh a helyén ül, és rám néz.
- M-mi az?
- Nincs senki fontos személy számodra, aki valamikor életét vesztette? - szemében komolyság tükröződik.
Ez elgondolkoztat. Nem emlékszem senki fontos halálára. Sőt, senki halálára sem. Talán csak nem...
- Csak nem az az erőd, hogy látod az elhunyt személyeket?
- Csak azokat akik közel állnak ahhoz a bizonyos személyhez akire koncentrálok.
- Akkor megnéztél engem is? - bólint. Bár a kérdés teljesen fölösleges volt. - Nem. Az egyetlen fontos személy számomra Shou, és ő még él és virul.
Nagy mosollyal néz ki a kertre néző üvegfalon.
- Nagyon jól elvannak. Nem csatlakozunk hozzájuk? - teszi fel az ajánlatot, és már áll is föl. Én is követem, de mielőtt elhagynánk a házat, megállít.
- Lehetne egy kérésem? - bólintok. - Ne mond el még nekik, hogy mi az én képességem. Tudod, a lassan adagolás.
- Oké. - nagy mosollyal tárom ki az ajtót, és egyből kapok egy adag vizet az arcomba.
- Ugye hogy hal szaga van? - kérdezi Loi nagy mosollyal.
- Ez víz, ennek mindene van, csak halszaga nem. - vágja rá Ichibei.
- De halak úsznak benne. - vág vissza.
- Nem is tudom, szerintem olyan a szaga mint... - egy nagy széllökést küldök Loi arcába, amitől szépen össze is kócolódik a haja. - ennek.
- Hé, hé, hé! Erőt használni tilos!
Az első közös napunkat a házban, egy nagy rendetlenség létrehozásával kezdtük.
- Azért... a továbbiakban türtőztessétek magatokat. Nem akarok minden nap rendet rakni. - mondom.
- Mi is segítenénk benne. Hiszen most már egy csapat vagyunk, akik még nem is teljesen ismerik egymást. - mondja Tenshi.
Kifulladva fekszünk a csillagos ég alatt. Egy hullócsillagot látok, és ki is használom az alkalmat a kívánásra. Igaz, eddig nem nagyon hittem ebben a dologban, de most sok  szükségünk lenne rá.