- Ana, ide tudnád passzolni a tejet? - kérdezi Lorie. Szemei alatt nagy karikák éktelenkednek, haja pedig szanaszét áll. Készséggel oda adom neki amit kért.
- Azt tudjuk hogy az a Colt mikor fog megjelenni?- teszi fel a kérdést Andris. - Mert oké hogy megbeszéltük a képességeink fejlesztését, és a ritkaságaink felszínre hozását, de mennyi időnk van arra?
- Na látod, ez egy jó kérdés. - vágom rá. - Ha legalább több ideje ismernénk... - idegesen túrok bele kócos hajamba. Előveszem a tőle kapott telefont. Több üzenetet is küldtem neki, és próbáltam hívni is, de nem vette fel, és nem reagált semmire. Talán történt vele valami.
- A lényeg hogy ne csak üljünk és várjuk hogy hátha történik valami, hanem tegyünk előkészületeket, hogy amikor jobban benne csücsülünk majd a galibában, ne legyünk teljesen tehetetlenek. - szól hozzá Tenshi.
Shou is lassan előrébb csoszog kis szőrös mamuszában, és csatlakozik reggeli társalgásunkhoz.
- Meg etette már valaki a halakat? - kérdezi szemét dörzsölgetve. Látszódik hogy még félálomban van.
- Lorie tegnap annyit dobott be nekik, hogy csodálnám ha még élnének. - válaszolom.
A reggeli kómázásunk után mindenki aki eddig nem tette, felöltözött, és kiment az udvarra. Ichibei épp demonstrálja képességeit a halastavon Shounak, és Tenshinek.
- Jó lenne ha kiolvasztanád. - szólok rájuk teljes nyugalommal. - Bele fognak halni a hírtelen hőmérséklet változásba.
Lorie képessége pont jól jönne, de ő nem fogja használni. Már a reggeli ideje alatt eldöntöttük, hogy rá fogunk koncentrálni, mert ő az egyetlen, aki jelenleg a legtehetetlenebb.
- Na akkor Loi gyerünk. Vesd be minden tudásodat, és olvaszd föl. - biztatja őt Andris.
Csak egy nagy fejrázást kap válaszul. Megszólítottja nem fog tüzet használni semmilyen körülmények között.
- Akkor "b" terv. A második képesség, más néven a ritkaság előhozása. - Tenshi erős gondolkozásba kezd, hátha eszébe jut valami. - Meditálj.
- Persze, mert a csöndben, terpeszülésben való üldögélés pont elő fogja hozni. - forgatom a szemeim.
- Nem kell itt semmit elő hozni. Colt is mondta, hogy a kiválasztottak egyből tudják használni mind a két képességük. Már rég képesnek kéne lennünk arra hogy használjuk őket. - nyomatékosítóslag előhozza a glóriákat, aminek köszönhetően a jelek is megjelennek a testén.
- Akkor én is csinálom már. - mondom, és leülök törökülésbe.
- Mi lenne ha te csak inkább néznél minket, és utolsónak csinálnád. - szól rám Shou.
- Miért is? - kérdezi Lorie.
- M-mert Ana mindig is hadilábon állt az ilyesmi meditálós dolgokkal, és a hittel. Ha látná hogy nekünk sikerült, akkor talán neki is gyorsabban menne. - Shou a fejét vakargatva ül le meditáló pózba.
Én sértődötten állok föl, és ülök le az egyik napozó ágyra. - De ha nem sikerül, akkor majd csak jól kiröhöglek titeket.
Lorie, Shou és Ichibei egyszerre csendesülnek el. Csak a kis tó aprócska vízesése kelt zajt, még az általában hangoskodó szomszédok felől sem halasztódik semmi.
Majdnem fél órája megy a csönd, és már lassan kezdek idegessé válni, amikor is Lorie elsőként feláll. A még mindig befagyott tóhoz lép, és elolvasztja a maradék jégréteget, amit a nap melegének még nem volt ideje letüntetni.
- Nem is értem mit aggódtam ezen ennyit. - mondja Lorie, és felénk fordul. Ekkor veszem észre hogy megváltozott a szemszíne. Sárga lett.
- Szóval Loin is változik valami külsőleg amikor a második képességét használja. - jegyzi meg Tensh.
- Olyan fura érzés. Úgy érzem hogy most már semmi nem állíthat meg. - Lorie egy gyermekien gonosz vihogást hallat.
- Remek. Most már nem fél semmitől. - mondja Andris, majd oda megy Loi-hoz, és a vállára teszi a kezét. - Jobb lesz ha nem használod ha nincs komolyabb szükség rá. Szóval most sem szükséges.
A lány hallgat rá, és a szemei is vissza változnak vörössé. - Ez így utólag még furcsább. Pár pillanattal ezelőtt még le akartam ugrani a ház tetejéről a tóba.
Közben Shou és Ichibei is visszatértek a kábulatból.
- Na, valami változás? - kérdezem drága testvéremet.
- Van. - mondja, és halvány zöld fény jelenik meg a keze körül. - Gyógyítás. - hatalmas vigyor jelenik meg az arcán. - Most már nem kell orvoshoz menni minden alkalommal mikor Ana kihívásának jeleként engem néznek ki bokszzsáknak.
Eléggé bűntudatom van emiatt, de sajnos nem lehet mit kezdeni ezekkel a tahókkal.
- Ichibei irányítani tud! - ordít be a beszélgetésünkbe Lorie. - Miért nem figyeltek? Úgy kerültem ide onnan, hogy észre se vettem.
Ichin látszódik az elégedettség, és a mérhetetlen boldogság. - Most már csak Ana van hátra.
- Arra már sajnos nincs időnk. - egy kisebb szívroham okozásával jelenik meg Colt a semmiből. - Átjöttek a szervezet nagyobb rangú tagjai ebbe a világba, és jó nyomon járnak a megtalálásotokban. Most kell indulnunk, mielőtt ide érnek.
- De hát... - csalódottan próbálok ellent mondani az indulásnak. Nem vagyok egyedül. Ichibei és Lorie is elkezdene egy hosszasabb ellenkezést, de Colt nem hagy lehetőséget a beszélésre.
Egy nagyobb fekete lyuk nyílik meg az oldalánál. - Ne féljetek, a túloldalon egy biztonságos helyre fogunk érkezni.
- Hát ezzel most nem nyugtattál meg. - mondja Andris.
Hirtelen egy tövises gyökér bújik ki a földből, ami elkapja Tenshi lábát, és fejjel lefelé lógatja fel.
- Mi a fene... - kezdené elkáromkodni magát, de inkább a gyors kiszabadulásra kezd el koncentrálni. Előveszi a glóriáját, és elvágja a tüskés gyökeret, ami a levágott vég nélkül bújik vissza a földbe.
- Már is ilyen közel vannak? - értetlenkedik Colt. - Gyerünk, induljatok már. - türelmetlenül löki bele Shou-t a lyukba. Utána megy Loi és Ichi, majd Tenshi, én és Andris. A sort Colt zárja, aki ugyan azzal a lendülettel be is zárja a lyukat. Nem látok semmit, és gondolom a többiek is így vannak ezzel. Remélem nem fogunk sokáig itt szerencsétlenkedni. Bár igaz, van ennél most nagyobb gondunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése